26" - 29" - 27.5"
No, itt az ideje elmélkedni kicsit a jelenleg kapható kerékméretekről. Most már hosszú távú tapasztalataim vannak mindhárom típussal, így alább olvasható a saját véleményem. Az úgynevezett trail-AM kategóriára igaz, amit leírok. Szerencsére mindhárom modell a sajátom (ill. 2 volt).
A 26-os 2012-es Giant Reign-hez hasonlítom a következő bicajomat, a 2013-as Giant Trance X 29-et. A 26-os nagyon hozzámnőtt, 150 mm útja és kompakt, rövid geometriája élvezetes bicajozást nyújtott minden terepen, akár egész nap is. Ezután jött a 29-es Trance, 120 mm úttal. Meglepő módon, ráülve ugyanaz a pozíció fogadott, mint a 26-os Reign-en, kivéve a nagyon magas kormányt, amin az összes közgyűrű kiszedésével és -5 mm esésű egyenes 720-as Ritchey PRO kormánnyal lehetett segíteni. Így egy hajszálnyival sem különbözött a 26-os Reigntől. Jól tette a Giant, hogy kivárt a 29-es AM bicaj kihozásával pár évet, ezzel könnyen lehet egykerekezni, ugratni, orrot emelgetni. Akik kipróbálták azt mondták, hogy a leghuszonhatosabb huszonkilences amin eddig ültek. A váz 29-es igények szerint átgondoltan tervezett: kúpos fejcső, ami csak 99 mm hosszú az alacsony kormányért, nagy sárférőhely 2.3-as gumival is és direkt rögzítésű első váltó, csak 2x10 (vagy 1-szer 10-11) fokozattal kompatibilis láncvilla. Plussz: nagy kulacsférőhely és bowdenvezetés állítható nyeregcsőnek. Érdekes módon a három bicaj közül a 29-es rendelkezett a legrövidebb tengelytávval(!) és neki volt a legmeredekebb a fejcsőszöge. Ezek miatt állt érzésre annyira közel a 26-hoz, a 29 miden előnyével: Hihetetlen mászási képesség, ezen a gépen nem múlik semmi, ha valahol fel kell menni, nem hátraesősen rövid a láncvillája, de nem is túl hoszú, hogy ne lenne tapadása. A középrész sem felakadósan alacsony, de nem is túl magas, ezért mindig stabil érzést nyújt nagy tempónál. Az egy darabból álló hátsó háromszög miatt rugalmasságot nem érezni, és még ennél az alap Recon villával szerelt gépnél is figyeltek arra, hogy 15-ös átütős legyen elől, mert egy 29-esnél ez nagyon befolyásolja a stabilitást. A2x10 fokozat tökéletes a 29-es kerekekhez, hiszen ez egy fordulatra 26 cm-mel többet megy , mint a 26-os, így elég a 38-as tányér is. Egy tereptúra 95%-ára sokkal jobb, mint 26-os társa, a fennmaradó 5%-nak viszont nagy jelentősége lehet néhány gyors, zúzós terepen, ha igazán élvezni és űzni szeretnénk minden másodpercet. A 29-es igaz, hogy átmegy mindenen, és ismeretlen terepen ad némi plussz biztonságérzetet, de ez néha lassabban történik, mint szeretnénk. Gyors, egynyomos, kanyargós, sűrűn nyomváltogatós pályán és rövid fékutakon meggyűlik vele a bajunk. Egy bizonyos ismert ösvényen érezhetően és láthatóan lassabb, mint a 26-os, nem lehet a 20 cm széles nyomon 40-nel kanyarogni, csak vagy 5 km/h-val lassabban. Másik ismert pályán, ahol a 26-osnak épp csak egy pöccintés kell az első féken, ennek vagy 10 méterrel hamarabb kell határozottabb első-hátsó fék, pedig elől-hátul ugyanaz a fék volt nagyobb tárcsákkal(!), és mégsem fordult be ugyanúgy. Nagyon meredek, lassú lefelén a hátsó kerék bizony kifényesíti a popónkat, a nyeregcső sárvédőt el lehet felejteni. Ám, ha nem vagyunk tizedmásodperces adrenalinvadászok, és szeretünk a legotrombább nyomon is feltekerni, ugyanakkor egész nap terepen túrázni, a Giant Trance X 29-nél megfelelőbbet még nem tekertem. Van akinél nem szempont, de sárban-hóban igazán élvezetes módon lehet otthagyni a 26-os társakat, a nagyobb (hosszabb) tapadási felület miatt.
Eddig.
Két éve a nagy gyártók közül a Scott úgy gondolta, hogy 29-re lapot húz, és ejtve a 26-os méretet, de nem mindenáron 29-ben gondolgozva kihozta a 27.5 méretet a trail kategóriában. Ugyanakkor a már most legendás, fiatal XCO világbajnok és világkupagyőztes svájci Nino Schurtert, a mezőnyben egyedüliként, 27.5"-os kerékpárral indította az év első világkupáján. A bemutató parádésra sikerült, első futamon rögtön győzelem, majd VB cím és összetett VK győzelem, miközben Schurter megkapta a sziklakert királya címet, a jelenlegi mezőnyből kiemelkedő technikai tudása miatt. Ez megmutatta, hogy van létjogosultsága a 27.5 méretnek, és most már ott tartunk, hogy a középkategóriától fölfelé, néhány gyártó már 26-ost nem is kínál, és a 29-es mezőny is csökkent. Ugyanakkor megjelentek a kétkedők is: nem tudnak már a 29 után mit eladni, nosza itt egy új méret, cseréld le a meglévőt. Itt elgondolkodtam egy kicsit. Az országútin sem növelik a kerékméretet, pedig a mai karbontechnika mellett megoldható lenne a könnyű, nagyobb kerekű országúti az UCI 6.8 kg limit alatt könnyedén, és a 29-es MTB is legjobban a gyors, tekerős helyeken teljesít, ugyanakkor pl. egy 64 cm-es országúti is bután néz ki a kis kerekével, ahogy a 29-es fanok mondják a 22"-os 26-os montikra. Azt a lendkereket, ami a 622-es felnit egy 2.2-es gumival a szériában gyártott legnagyobb kerékké teszi egy 29-es esetében, tényleg nehéz fékezni és egyenes irányából kitéríteni. Egy 26x2.3-as átlag monti kereke kicsit nagyobb, mint az országútik 622x23-as kereke. Valahol ez lehet a határ, a még kezelhető, de gyors méretnek, ami évek alatt kialakult. Erre jött a 29-es, ami jóval nagyobb bárminél, még jó, hogy lehet a kilóméterórákat beállítani hozzájuk. A 29-es dömpingben érződött, hogy valami hiányzik, vagy eltünt. Igen, a kerékpár játékossága, a bicajos technikai felkészültsége, finomsága a bicajkezelésben leértékelődött. Hamar kijött a 27.5, számadatokkal alátámasztva, hogy mennyivel jobb a gördülés és a tapadás, mint a 26-osnál, de mennyivel merevebb és könnyebb, agilisabb, mint a 29-es. A mai komputerizált-analizált-3D nyomtatós világban, már nem kellett egy évtized, mint a 29-nek, hogy elterjedjen.
A Giant, mint a világ legnagyobb gyártója, vagy bölcsen kivárt, vagy csak a mérete miatt nem reagált azonnal a 27.5 trendre, 2014-re viszont nagyot dobott: 27.5 a főirány, 26 csak a legalsó szegmensben, a topkategóriában kevesebb 29-es. A 2013 novemberi cseh Giant bemutatón éreztem meg, hogy ez olyan lehet, ami alapjában megváltoztatja az MTB világot. Rajta, bicajokat eladni, beruházni egy kiforrott 27.5-be.
A 2014-es Giant Trance 27.5 nem csak a kerékmérete miatt újdonság. Jónéhány mai trend figyelhető meg rajta, és szerencsére ugyanannyi trend nem. A dobozból kivéve látszik az összes mai top kategóriás bringa jellemzője: Okosan vázba integrált bowdenek, kivéve a hátsó fékcsövet, kúpos fejcső, post mount hátsó fékrögzítés, 12x142 hátsó átütőtengelyre lehetőség (mivel az egy darabbol álló hátsó rész miatt normál rögzítéssel is merev), Press Fit középrész ISCG-vel, direkt rögzítésű első váltás csak 2 tányérhoz, integrált bowdenvezetésű állítható nyeregcső, ami pofonegyszrűen szerelhető, saját márkás darab. Ránézve nem különbözik egy 26-ostól, de ha mellé állítunk egyet, akkor látszik a markáns különbség, ugyanis a nagyobb kereket ellensúlyozza a bringa hossza, ami nem kicsi. 120 cm-es tengelytávja még egy éve is csak DH bicajoknak volt, és ezt úgy érték el, hogy 67 fokos maradt a fejcső, nem lapították chopperes 66 fok köré. 620 mm-es felsőcsőhossz mellé, rövid 70-es kormányszárat párosítottak. Ez egy minden jellemzőjében naprakész bringa, ahogy a trendek diktálják. A nagy márkák (Specialized, GT, Kona, Mondraker...) által kitalált "elnyújtott bringa" részletei itt is visszaköszönnek, de szerencsére mégsem minden részletben: a középrész nincs a végletekig lesüllyesztve, így 175 mm-es hajtókarral is nyugodtan használható, nem csak bikeparkok pályáin lehet leakadás nélkül tekerni. A láncvilla sem ultrarövid, nagyon meredek mászásnál így nincs "mindjárt hátraesek" érzés (akivel már történt ilyen, az tudja, hogy nem nagy élmény), és nagy tempónál is jobban uralható a fara (ismert Aron Gwin esete a DH világkupáról, ahol a Speci próbálta egy egyedi, 15 mm-rel hosszabb láncvillával gyorsítani az amerikai Demoját). Szóval minden adott egy valódi all mountain, mindenen átmászó, mindenhol lemenő élménybringához.
Első utakon jött a pofára esés. Ez valami nagyon új lesz. Sok tesztben olvasni, hogy "ez igen, egyből kényelmes, jó a pozíció, tökéletes a geometria, mintha alánk tervezték volna". Szerintem ez igaz a cruiserekre, nagyanyánk bicajára, vagy egy olyan gépre ami semmiben sem különbözik a többitől, akkor meg minek? Ezt a Trance-t rendesen szokni kellett, vagy háromszor ledobott magáról és lassabbnak is éreztem magam néhány ismert nyomon. Aztán eltelt egy hónap, és nagyon összeszoktunk. Lefelé többet kell előretolt helyzetben állni rajta, az elsőkerék tapadása miatt, fölfelé pedig a bőséges hely miatt (hosszú első rész), ülve is mindig meg lehet találni az ideális mászó pozíciót. Nagyon éles kanyarokban néha muszáj más nyomot használni, mint a 26-os Reign vagy 29-es Trance X esetén megszokott, bár ez csak felfelé okozott gondot az elején, könnyen lehet az orrát kiemelve 10-20 cm-t odébb rakni. Lefelé pedig minden eddiginél könnyebb kontrolált csúsztatással irányba terelni. Nagy tengelytávja miatt fölfelé könnyebben áthidalja az akadályokat, olyan helyen is elmegy ahol eddig nem mindig sikerült. Tehát át kellett szokni az új geometriára, de sikerült. Lehet gyorsabb lenni, mint eddig, de jól megdolgoztat, cserébe új élményeket szerezhetünk vele. Egy ilyen könnyű, 140 mm-t mozgó össztelóssal a nyugis túra sem kényelmetlen, ám akár versenykörülmények közt is helyt állhat. Nemhiába indulnak a Trance SX verzióval nemzetközi enduro versenyeken (eredményesen), ami ugyanerre a vázra (vagy a karbon verziójára) épített bringa, 150-160-as villával. A villacsere ezen a gépen is megtörténik majd, egy 150-es Rock Shoxra (+nullás stüszni), mert a 140-es Fox 32 Talas nem teljesít úgy, mint akár egy harmad annyiba kerülő Rock Shox, hiába a tuning.
A különbségek? Mintha egy olyan tökéletes, könnyű 26-ost használnék, ami eddig mindenhol jó volt, mert azt hittem ennyit tudok (technikailag), de most jött egy kis plussz, hogy ho-hó, van itt még lehetőség! Mintha egész nap bicajozni akarnék, hogy gyerünk! csináljuk meg még ezt is, meg ezt is! (ez nem idézet Gy.F.től :) ). A 29-es persze át és felment mindenhol, tényleg tankszerű, ez viszont igényli azt, hogy tudja a bicajos, mit kell a következő helyzetben csinálni. Egyik barátom mondta, hogy jól illik rá a providentes szlogen: Ha csak egy kicsi hiányzik. Ebben megvan.
Van egy nyom, ami a komoly gépek (és tudás) kitűnő tesztterepe: A Bükkben Három kő és a bánya hegyi aszfalt közötti zöld háromszög jelzésű, egy nyomos turista út. Itt az eddigi 26-os bicajaimmal 10-ből 2-3 alkalommal tudtam lábletétel illetve tolás nélkül végigmenni. A 29-es Trance X-szel elsőre, könnyedén sikerült. A 27.5-es Trance-szel is elsőre sikerült, havas sárban is. A különbség az volt, hogy a 27.5-hez többet kellett tennem, de ezt megjutalmazta.
Egyszóval: ebben a kerékpár szegmensben nagyobb élmény egy modern 27.5, mint a 26 vagy 29.
Úgy néz ki a jövő a 27.5 kerékpároké. Jól kezelhető, nem túl nehéz alap kategóriában sem, (néhány alap 29-es igencsak 15 kg fölött van, és ehhez jön a gyengébb fékhatás). Élménybringázásra is kitűnő, és órmótlan kinézete sincs. A magasabb kategóriákban szerintem kikopik a néhány 29-es 150 mm-es enduro, és több lesz a 27.5-es XC bringa (jobb gyorsíthatóság, kisebb tömeg). Persze, ha tehetném egy minél könyebb 29-es karbonbringa is kéne, azt már jobb terelgetni, no de milliókat kevesen költhetnek bicajra. A 26 valószínűleg feledésbe merül, marad alapkategóriásnak, női illetve gyerek bringának, és a downhillben is több lehet a 27.5.
Így kicsit furcsa érzés, hogy többet nem megyek 26-tal, de ha lehet jobb, miért ne?
Azért van még fejlesztési tartalék, hiszen bontogatja szárnyait az elől-hátul különböző kerékméret (29-27.5/27.5-26), vázmérethez optimalizálva, így lehet néhány hónap múlva újból lesz min elmélkedni.
Augusztus 22-23-ra meghívást kaptam Csehországba, a 2014-es Giant újdoságok bemutatójára és tesztelésére. Persze éltem a lehetőséggel, mert számos újdonságot tartogatott ez a prezentáció. A Rancirov nevű kis falucska egyik szállodájában került sor a Giant-ek közelebbi megismerésére.
Megtudhattuk, hogy a Giant a világ legnagyobb kerékpárgyáraként, évi 6 millió bicajt gyárt, amiből 3 millió a Giant, a többin pedig más márkák (Specialized, Scott,Trek stb.) osztoznak. Egyedülálló módon saját alumíniumgyáruk van, és felnigyáruk is, ahol pl. Easton, Mavic és DT kerekekhez készítik a felniket. Így kézenfekvő volt, hogy kijöttek saját néven is kerékszettekkel, ami lehet karbon vagy alu, de mind igen magas minőség. Aluból a vázakhoz továbbra is a jól bevált Aluxx SL saját anyagot, karbonból a Toray cég 3 féle cuccát használják: T600 a Composite bicókhoz, ez a megfizethető karbon, T700 az Advanced szintű drágább bicókhoz, és T800 az Advanced SL szintű versenyzésre ajánlott gépekhez.
Ám a legnagyobb durranást mégis az új kerékméret, a 27.5 col, vagy 650B méret (584mm) bevezetése jelentette. Rögtön az összes modellt lehet ebben a méretben kapni, a nagy gyártók közül a legtöbb bicajt kínálják ebben a méretben. Már sokat olvastam erről a méretről, szimpatikus is, és kíváncsi voltam, hogy nem csak marketing-e a bevezetése, a 29 után. Az a véleményem, hogy addig nincs véleményem, míg ki nem próbálok valamit, így nem érdekel a különböző netes fórumokon fanyalgók kitalációja sem.
Két bicajt vettem kezelésbe, először a Trance Advaced 27.5 SX-et, ami egy könnyű enduro bicaj, 11 kg körüli tömeggel elől 160, hátul 140-es úttal, 1 629 900 Ft-os árral. Kíváncsi voltam a kiegészítőire is, így egyből lecsaptam rá, hogy biztos ki tudjam próbálni a két nap alatt. Hát elég döbbenetes volt! SRAM X01 hajtás 1x11 fokozattal, tényleg szuperül működik. Csendes, precíz, semmi lánccsapkodás, leesés még durva talajon hátratekerve sem, azonnal beleszerettem. Endurora és xc-re tökéletes, trailra és allmountain célokra én gyenge lennék hozzá. A Kashima bevonatos Fox 34 és az új Float X tag hihetetlen finoman mozog, a normál Foxokhoz képest durván nagy volt a különbség, nem gondoltam volna, hogy ennyit számít. Nagy tempót lehetet elérni a Schwalbe csúcs gumijaival, amiből a hátsó olyan friss volt, hogy még csak a versenyzők alatt látható First Ride felíratot viselte, amiről később megtudtam, hogy 2014-ben Rock Razor néven fog futni. Megállni az Avid 4 dugattyús Elixir 9 Trail fékeivel lehetett, sokkal hamarabb, mint gondolnám, de nem olyan hirtelen, mint a Shimanokkal. Maga az egész szerkezet, hihetetlen merev, elől-hátul átütős, stb. és élőben olyan szép, hogy meg is találtam a tökéletes biciklit. Ezután belelógott a kezem a bilibe, és ráébredtem, hogy ki kell próbálnom a számomra reálisabb, aluvázas Trance27.5 1-et is, XT-SLX szettel, normál Fox rugózással, 844 900 Ft-os árral.
Erre a bicajra is mondhatjuk, hogy csúcs, természetesen tökéletesen működik rajta minden, ahogy egy XT-SLX szetttől elvárható, de a két bicajt összehasonlítva megértem, hogy mitől kerül dupla annyiba a csúcs felszereltség. Ez is óramű pontosan vált, jól mozog a teló, harap a fék, de mégis "csak" XT-SLX, közepes FOX. No, de ha egy régebbi Deore-SLX bicajról ülünk át frenetikus lesz az élmény. Ez a bicó elől-hátul 140-et mozog 32-es FOX Talas telóval, és hátul nem átütős, de ez választható, a cserélhető papucsoknak hála (12x142-re). Tekerősebb Allmountain geometria, a 2x10-es váltással bárhova fel lehet jutni, lefelé pedig csak magunk szabjuk a határt, de tényleg. Szériafelszereltség az MRP láncvezető, ami igen halk, és a vázban futó bowdennel állítható magasságú nyeregcső. Minden bicajra jellemző a vázba integrált bowdenek, kivéve fékcső, ami praktikus. Az Overdrive 2 fejcső szeritem érezhető merevséget ad, ahogy az átdolgozott középrész, és hátsó háromszög is.
A lényeget hagytam a végére: 27.5.
A bemutató szerint is ez a méret a 26-hoz áll közelebb, de nem minden tekintetben. Súly, merevség, gyorsíthatóság, lassíthatóság, kormányozhatóság tekintetében inkább 26. Tapadásra és gördülési ellenállásra inkább 29, tehát mindkét méretből az előnyöket egyesíti. Mutattak százalékokat, millimétereket, ez általában nem szokott érdekelni, de beszédes adat volt, hogy ugyanolyan gumiméret és nyomás mellett, a 26-os kerék 6cm hosszon, a 29-es 9 cm hosszon, a 27.5-es pedig 8 cm hosszon tapad. Ezek mellett pedig még szemre is szépek a 650B-s bicajok, ami nem mondható el minden 29-ről. A tesztút során sokféle tereppel találkoztunk, és mivel most is 29-es Trance a saját biciklim, volt alapom az összehasonlításra. Az eredmény: TÉNYLEG! Nekem több nem is kellett, olyan volt, mint egy 26-os 29-es. Végre elég rá a 160-180-as féktárcsa, könnyű, mindenen átmegy, igazi sokoldalú kerékpár. Nem is tudom elmondani mi a különbség, mert mindennél jobb, mint amivel eddig mentem, legalábbis az én trail-AM-kicsit enduro stílusomhoz. Úgy meggyőződtem, hogy rendeltem is egyet a mostanim helyett, remélve, hogy megtaláltam a tökéletes bicajt. Most már beszéljenek a képek a BIKEWORKSHOP Facebook oldalán!
Legutoljára 2006-ra emlékszem, hogy sár volt a Bükk maratonon, akkor kegyetlenül bedugult a Scott Ransom bicajom hátsó fele. Azóta szerintem mindig meleg volt, de ilyen kánikula csak az utóbbi két évben. Nem baj, az erdőben árnyék van és frissítő pontok, irány ismét a hosszú táv! 2012-ben 6:19-es idővel értem célba, idénre a 6 órán belülre kerülés volt a cél.
9-kor rajt, próbáltam takarékon menni, mert messze még a vége, ám nem könnyű ilyen sietős mezőnyben. A Mellér völgyben 30-cal mentünk a porban, ezt soknak találtam és visszavettem, de így is 47 perc alatt értem fel az 5-ös elágazóba az első frissítőre, ahol gyors ivás után indulás tovább Bánkút irányába. A Fennsíkon kellemes 24-25 fok, eddig elég volt 1 kulacs víz és a 2 pohár izotóniás ital, ami finom savanykás volt és hideg. A csurgói 2. frissítőig egy zselé és egy energiaszelet volt az üzemanyag, itt friss víz került a régi helyére, fél banán és újabb két izo után irány a Bán-völgyi downhill. Ez igen jól esett, itt tudtam leelőzni azokat, akik később az Ördög-oldal felé visszaelőztek. A völgyből sajnos fel is kell jönni, az alsó lankásabb részen a 2. zselé is elfogyott, hogy az Ördög-oldalra fordulva már maximum energia legyen bennem. Gondoltam, hogy tartalékolás végett az utolsó 200 métert tolom, de olyan kellemes idő volt, és a 29-es kerék is simán ment, hogy inkább föltekertem. Itt a 3. frissítőn újabb két pohár izo, fél banán, majd irány Tárkány. A fennsíkon a 2. energiaszelet is becsúszott, majd egy kis siettség, hogy az aszfaltos fölfelén nehogy utólérjenek, mielőtt ráfordulnék a Török útra és akadálytalan legyen a lefelé. Ez sikerült is, olyan jól, hogy a lők-bérci hullámzáson már nem értek utól és még előzni is tudtam. Beérve a célterületre újabb zselé, 2 izo, kulacsba víz, szemetet ki a zsebből, majd irány vissza a Lők-bérc. Na itt kezdődött a meleg és a tolás. Keréknyomos DH után kiérve az aszfaltra nagyon elkedvtelenedtem. Nem esett jól a tekerés, meredt a nyakam, izzadtam, mint a ló. A barát-réti tanösvényen ücsörgő srác kedvesen figyelmeztetett, hogy jobbra kerüljem a vízmosást. Micsoda??!! Hát nem, persze hogy átemeltem rajta! Ettől viszont még fáradtabb lettem és erőssen takarékra tettem magam Völgyfő házig. Innen a legutálatosabb rész a tűző napon tekerés, majd tolás a hegytetőre, ahol Éder Lalival megegyeztünk, hogy ritka genyó rész volt ez már megint. Gyors poros DH után Ódor várig undok dózerút 40 fokkal, majd levegőtlen egynyomos a bozótban és újból Völgyfőház. Itt újabb két izó, fél energiaszelet (többi a kukába, undorító), majd a Török úton vánszorgás alatt gondolkodás, hogy mikor vegyem be a csodaszert, a koffeines-mentás zselét. Ez a pillanat a Sáfár-kút felett jött el. Hűvös levegő be, hideg víz a számba, irány Várkút. Frissítőnél egy pohár izo, majd vérszemet kapva irány az Eged. Itt sajnos Lali elmaradt, ledefektelt. Csapatás 61.5-tel az Eged felé, két ember és pár középtávos lehagyva. Fél háromkor az Egedre érve már tudtam, hogy meglesz a tervem, így már örömmel és némi koffeinnel tuningolva csapattam egy 23 perces utolsó szakaszt, még pár embert lehagyva.
5:54-gyel sikerült! Órám szerint csak 9 percet álltam összesen a frissítőknél, ez, a tervezés és az új bicaj is segített szerintem ebben. A 2x10-es rendszer a 29-es kerékkel kombinálva tökéletes maratonra. Belső néküli 2.25-ös gumikkal, latexszel (a kerékben), a megbízhatóságra mentem, be is jött, itthon vettem csak észre, hogy valami kiszúrta a gumit elől, és csak egy latexpötty jelzi ezt. Párszor megfogadtam, hogy ez volt az utolsó, de gondolom jövö hétre már ez változik. Próbálja ki mindenki egyszer a hosszútávot, ritkán lehet ilyen nagyot bicajozni a Bükkben úgy, hogy közben nincs gond az evésre-ivára, mert a szánkba adják azt! :)
Jön a tavasz, és vele együtt érkezett meg hozzám az eddigi leghosszabb nevű tesztbicajom, a szilvásváradi Specialized tesztbázisról. Specialized Camber Expert 29 Carbon a becsületes neve. Lássuk mit is tud egy gép, amiért 1,4 millió forintot kérnek a boltban. És tényleg lássuk, mert itt van róla a tesztvideó:
www.pinkbike.com/video/300522/
A teszt két alkalom volt, olvadó hóban és sárban, végre. Túratársaim 26-os, 160 mm-t mozgó bicajokkal voltak, extrém sárgumikkal, míg az enyém 29-es, 110 mm-es volt, kissé kopott, általános gumikkal. Jó összehasonlítás volt.
A felszereltséggel ezen a szinten már nincs gond. X9-X0 váltás, Formula The One fékek, Roval (DT) kerekek, karbon hajtómű, Command nyeregcső: minden szép, remek, merev. A váz is karbon, BB30, kúpos nyak, tehát mint a beton, bár a 26-os Reign-em is hasonló merev, csak 1 kilóval nehezebb. 3 zavaró tényezőt mégis találtam. Az első, hogy hátul 12x142 átütőtengely remek, viszont előre sima gyorszár? Ebbe az árba a 15 mm tengely beleférne, hogy még jobb legyen az élmény. Így pont rosszfelé sült el a merevítés. A második a nyeregcső. Jól működik, elfogadnám, ha nem lenne Kronologom. Cak három pozícióba állítható: fent, 30 mm-rel lejjebb, illetve lent. A 30 mm-es köztes pozíciót nehéz megtalálni még sima úton is, nem még nehéz terepen. Így nagyon előre kell gondolkodni, főleg ha az ember egy Kronolog vagy Joplin után ül rá. Működére viszont szuper.
Harmadik zavaró dolog a Fox Triad tag. Működéssel semmi baj, a működtetése már érdekesebb. Nagyon könnyen kiugrik a pozíciójából a lockout karocska, a kulacsnak is útjába van, rendszeresen bezártam a tagot iváskor.
A 3 dologtól eltekintve csak pozitív élményről tudok beszámolni. Fölfelé a legjobb, amivel eddig mentem, egyértelmű a nagy kerék, a könnyű súly, és a jó geometria előnye. Nehezen tudnám kategóriába sorolni a bringát, mert maratonra ott az Epic, duhajkodásra meg a Stumpjumper. Talán egy magas kategóriájú hobbi bicikli lenne a jó meghatározás.
Lefelé még a kopottas nyári gumival is könnyen tartottam a tempót a többiekkel, valami nagyon el van találva ezen a bicajon. Végre kipróbáltam egy 29-est is egyik kedvenc ösvényemen, ami meredek, 180 fokban visszafordító kanyarjairól, és rézsűiről hírhedt. Remekül teljesített, cáfolta az elgondolásomat, hogy nem fog elfordulni szűken. Nagy tempójú, vaddisznó túrásos ösvényeken is teljes biztonságban éreztem magam. A rövid rugóút mellett a 29-es kerék sok mindent megold.
A másik kedvenc ösvényem a Kecskor gerinc. Itt ugyanaz jött elő, mint a tavaly tesztelt 29-es Stumpjumper esetében. A tetején 30 alatti tempónál kanyarogva semmi gond, jobb, mint 26-tal. A közepe-alja felé, 40 felett átveszi az irányítást: kijelöljük hova kéne menni és odamegy, de nem mindig azon a nyomon amin én szeretném. Itt nagyon feltünő volt nekem a 26-os jobb irányíthatósága, ahol csak magamban kell bízni. Ha ezt a bicajt én szeretném terelgetni, centire a megszokott nyomon menni, akkor bizony lassabban kell mennem. Szerintem sokkal biztonságosabb (tankszerűen), mint egy 26-os, amivel visszont könnyebb kockáztatni.
Úgy foglalnám össze, hogy erre való: Propedál be (kell), könnyedén föltekerni bárhol. Lefelé propedál ki, kormányba kapaszkodni, és bárhol elmegy. Csak kis dolgok hiányoznak a 26-os után, de ha valaki ilyen bicajjal kezdi a sportot, csak szeretni tudja majd. Aki csak teheti próbálja ki Szilvásváradon, biztos el fog csábulni egy ilyen bicaj felé. Én már 49%-ban meggyőztem magam.
A kánikulai Bükk-maraton után, ami sokakkal ellentétben nekem nagyon tetszett, a Mátrába vettük az irányt. Senki ne gondolja azonban, hogy a maraton vonzott oda, ami biztos jó volt. Már évek óta hagyományosan szeptember első vasárnapján, 2-3 fős csapatban szoktuk letekerni a Kékestető-Sirok-Szarvaső-Felsőtárkány Kék-túra útvonalat. Szerintem ez a környéken található egyik legszebb, legváltozatosabb terepű, kilátásban gazdag, extrém bicajos túránk.
Indulás 8-kor Egerből autóval, hogy aztán 9 körül indulni lehessen bicajjal haza 1014 méterről. Északi sípálya tetején jobbra, és innen csak a kék túrista jelzést kell figyelni Szarvaskőig. Az első km-ek igazi downhill pályán mennek: öklömnyi és kisbaba nagyságú köveken, meredek, néhol keskeny ösvényeken lehet eljutni a Világháborús Túrista emlékműig, az első kilátópontig. Innen látni egyszerre Recsk és a Markazi-tó környékét. 5 perc fényképezés után indulás a Markazi kapu felé. Addig kb. 3 km, néhol 10 cm, de a legszélesebb helyen is csak 1 m keskeny sziklás ösvény vezet, a meredek hegyoldalban. Tériszonyosok elöször jobb,ha gyalog nézik meg a helyet. Megérkeztünk a Markazi kapuhoz, eddig a pontig igencsak kihasználtuk a 150 mm rugózást, tehát érdemes hasonló bicóval nekivágni, bár volt már merevvázas túratársunk is és nem panaszkodott, mert a látvány kárpótolhat bárkit. Idén innen egy egyszerű dózerúton haladtunk Oroszlánvárig, mert időt akartunk spórolni, akinek van kisgyereke otthon, tudja miről van szó. Ha maradunk a kék ösvényen, két igen combos, tolós mászás, és két mélybe zuhanó sziklás downhill következik, szederrel és kökénnyel erőssen benőtt nyomokon, viszont a kilátás miatt érdemes erre menni. Oroszlánvár után kemény mászásokkal és kerítésátkelléssel tarkított, továbbra is sziklás ösvényen eljutunk Szederjes tetőre, ahonnan hosszab lejtőzés következik, természetesen kövek és kerítések között, néhol dózerúton is. Rövid, de annál merdekebb mászás után végre Gazos-kőn vagyunk. Itt érdemes fotózni, kajálni, mert a következő pár km a túra egyik legélvezetesebb szakasza. Nagyon keskeny, ide-oda kanyargó nyom, már nem olyan köves, döngölt talajon. Néhány kerítésátkelés, és szedres megtöri a lendületet, de a siroki műútig igazi all mountain a pálya: nem déhásan extrém, de kezdőkön azért kifoghat.
Sirokban sör, aki akar ehet is, majd lemervedett izmokkal irány a vár! A vár elött jobbra, még tovább fölfelé, itt már valódi szenvedés az akácosban, tűző napon mászni, a sör eddig már távozik is. A sok fölfelé után némi kellemes gurulás, és egy erdei aszfaltos föl-le után kint is vagyunk a bükkszéki úton. A műutat elhagyva , kb. 4 km dózerutas mászás után Szarvaskő felé érünk, itt lehet Egerbe is gurulni a kék kereszten a mentőállomáshoz, vagy tovább le a kéken a faluba. Mi ezt tettük, mert csak 1 km-re volt a kocsma, így legurultunk. Újabb sör után rátértünk a piros jelre, ami átvisz a Les-rétre. Itt két útitársam az Emír-nyakon Egerbe ment, én pedig Felsőtárkányba vettem az irányt. A bervai aszfaltút tetejéig laza mászás, majd a legurulás végén, ahelyett, hogy folytattam volna a műutas föfelét, jobbra fordulva terepre tértem, a piros keresztet követve. 5-6 perc izmos mászás után, a piros kereszt átvált gyors lefelébe, két perc alatt lent vagyunk, 60 környéki tempóban, a Mellér-völgy aljában, a nyírfásban.
Ez a 60 km-es túra a magukban és a technikában biztosaknak való, vagy ha el akarunk valakit ijeszteni a montizástól. A sok fel-le miatt Sirokba leérni is majdnem 4 óra, és a terep adottságai miatt nincs sok lehetőség pihenésre. Sajnos aki erre jár tele lesz karmolással a benőtt részek miatt, és számítani lehet defekre, műszaki hibára. Nekem a SRAM X7 hátsó váltó kanala derékszögbe hajolva bizonyította, hogy még mindig a Shimano van jobb anyagból, de az erőszaknak engedve meg tudtam győzni, hogy betegen, de folytassa a hazautat. Nem szoktam hátizsákot cipelni, de ide kell, mert van ugyan két forrás Sirokig, de az utóbbi két évben szárazak voltak az időjárás miatt. Akinek van, inkább túrásabb SPD cipőt vigyen, sokat kell tolni meredek sziklákon. Az igazi extremitás Sirokig tart, ha valaki eljut eddig, innen már könnyedén hazateker a maratonokra jellemző hátralévő úton.
Így szezon végére ennél jobb túra nem is kell, hogy várjuk az esősebb évszakot, köszönet két túratársamnak: Bakondi Attilának és Éder Lajosnak.
Hogyan lehet túlélni egy szezon kezdetén lévő 117 km-es maratont? Erre vagyok kíváncsi, így kipróbálom. Felkészülés: rendszeres edzés, ami heti 1-2 kb. 40 km-es bicajozást jelent a haverokkal. 17 éves montis tapasztalat, ami segít fejben is, hogy ne az elején pukkadjak ki. Ami bevált azon ne változtass elv alapján, a jól megszokott Giant Reign 150-es all mountain bicaj, 100 km-et már mentem vele ez sem lesz sokkal másabb. A táp sem gond, amit adnak menet közben, plusz 5 zselé, energiaszelet és izotóniás ital (Xenofit), ezt is próbáltam már. Sikerülnie kell.
Sikerült is! 7:34-es idővel ugyan, abszolutban 95. helyen, de végigmentem.
A rajthoz komótosan érkezve nem kezdtem tülekedésbe, hogy aztán 20 percet álljunk a napon, bár az időre panasz nem lehetett, optimális volt. 10-kor rajt, majd 3 perc álldigálás után el is indult a vége. Az aszfalton fölfelé szélárnyékban, az erővel spórolva előzgettem a lassabbakat, terepre érve pedig a bicajtolókat. Az első bánkúti frissítőnél csak egy pohár víz, és mentem is tovább, várva a bán-völgyi downhillt. Ez iszonyatos jó volt, néhol a mély avarban 40-nel előzgetni az óvatos merevbringásokat ad egy kis önbizalmat a továbbiakra. Ördögoldal nem is olyan ördögi, az utolsó 100 métert azért toltam, maradjon erő későbbre. A bánkúti sípálya tetejére szélárnyékban érkeztem egy lány mögött köszi érte. Itt 7-8 perc kajálás (banán, süti, izo ital), majd le Ómassára vidám tekeréssel előzgetve a szétrázott veséjű többieket. Második Xenofit zselém után könnyed mászás Jávorkútra, majd technikás nyom Csipkéskút környékén, itt lehetett előzgetni a divatos karbon 29-es embereket, jó látni, hogy nem minden a bicajon múlik. Nagymezőn újabb evés-ivás, olaj a láncra, majd a számomra oly kedves all mountain szakasz Hárs-kútig. A sziklás részen hatalmas csattanás hátulról, a gumi felütve, kissé megszakadva de megmaradt, hála a belső nélüli rendszernek és a folyadéknak. Egyébként a pálya gyorsasága miatt rengeteg volt a defekt, de hála a 2.35-ös Maxxisoknak és a tubelessnek nem volt ilyen gondom. Pihentető száguldás Felsőtárkányba ahol a lányoknál újabb frissítés és kedves feleségem kihozta kislányomat szurkolni, legjobb pillanat a maratonban. Laza mászás után ismét frissítés a mész-völgyi bejáratnál a haveroknál (izo+zselé), majd a rettegett mászás Bél-kőig. Hát a felénél érdekes módon a combom hátul kezdett görcsölni, de jól megoldottam némi magnéziummal (Xenofit direct stixx). És Bél-kő alatt a csúcspont: egy pohár sört kaptam a barátaimtól, köszönet érte! Ezután Szarvaskőig laza downhill, majd újabb frissítés, negyedik zselé, most a koffeines, mert a zöld jelzésen Gilitka kápolna felé féltem a legjobban, hogy cserbenhagy az erőm. De nem, egész feldobódtam, még egy kullancsot is észrevettem menet közben a combomon. Bélapátfalvánál aztán már éreztem, hogy lehet jó lenne ha vége lenne már, de mivel Felsőtárkány után már takarékon mentem, úgy éreztem, hogy meglesz. A tónál aztán ismerősök megkínáltak sörrel, hát persze, hogy jobban ment ezután. Úgy gondoltam, hogy az a 4 km a Katona-sírokig lehet akármilyen meredek, majdcsak elmúlik és az utolsó zselém felvisz rajta. Így is lett, és vigyorogva nyomtam lefelé a célba! 7 óra 34 perc után (6:59-es menetidővel, 16.6 km/h átlaggal, 59.5 km/h maximummal) beértem, sikerült!
A maratonnal együtt idén 976 km-t mentem eddig, így ezzel elégedett vagyok. Néhány érdekes tanulság volt közben:
A hosszú lefeléken ki tudtam magam pihenni, hála a komfortos 150 mm rugóútnak, néhány merevbicós sporttárs panaszkodott, hogy már nem érzi a derekát, annyira szétrázta a pálya. Ez természetesen előny a magamfajtának, ha teljesítményorientált lennék és 5-6 óra alatt meglennék egy ilyen maratonnal nyilván más bicaj kellene, de úgy éreztem, hogy most nekem előny volt a Giant Reign.
Soha nem volt még olyan, hogy ne érezzek a fenekemen 100 km-t másnap, viszon az SMP Hybrid nyereg tökéletes!
Kizárólag izotóniás ital, energiaszelet és zselé, plusz némi banán és süti optimálisnak bizonyult, de azért megártott az érzékeny gyomromnak, de elismerem, hogy ilyennel lehet csak menni.
Jó volt befejezni, de ha így van kijelölve egy pálya, hogy 10 km fel, 10 km le, szépen beosztva az erőnket szinte akármennyit lehet kerekezni. Úgy éreztem a célban, hogy még lenne bennem 20 km, de lehet valaki azt mondja, hogy menjek még egy Bánkút oda-visszát, elküldöm valahová.
Ha lesz még lehetőségem kipróbálom ezt a pályát jobb kondival és egy merev 29-essel, mert szerintem feküdne neki ez a pálya, csak az erőnek kellene velem lenni.
Végezetül köszönet mindazoknak akik szurkoltak, frissítettek és elnézést azoktól akiket feltartottam, vagy a frászt hoztam rájuk valamelyi lejtőn. Legfőképp köszönet Tarnai Csaba főszervezőnek!
Kívánságom meghallgattatott és megkaptam azt a kerékpárt tesztre amire vágytam: egy 130 mm-t mozgó trail-all mountain 29-est, egy L-es Specialized Stumpjumper FSR Comp 29-et! Ezúttal is köszönet Tarnai Csabinak, a szilvásváradi Kerékpárkölcsönző és Specialized tesztcenter főnökének! Most már a www.bikemag.hu tesztjét is olvashatjátok erről a bicajról, mert újdonság->több info->királyság!
A bringa újdonsága ellenére elég kiforrotnak tűnik, minden, a nagyobb kerekek által támasztott igény kielégítettnek látszik: 203-185 fékek (Avid Elixir R, pozitív no comment), 33-22 hajtómű, hozzá tervezett kis keretes első váltóval, 11-36-os 10 fokozatú kazetta, 32-36 küllőszám, (és itt szerencsére nem erőltették Specializedék az 1,8-as küllőket), alacsony stüszni-széles kormány. 29-es igények teljesítve.
Működés: Fékezésből 5-ös, a váltástól többet vártam, pedig száraz körülmények voltak. Kiegyenltődtek a régi különbségek SRAM és Shimano között, a 3x10-es XT ropogósabb, a 2x10-es SRAM X7 lágyabb lett, szerintem bekötött szemmel nem lehetne érzésre megkülöböztetni őket. Viszont az X7 könnyebbre váltásnál többet gondolkodik, és az első váltó sem olyan határozott, mint a régi X-gen, amit oly sokan szerettek.
Rugózás: Fox Triad tag, ugyanaz a finom mozgás, mint a 26-os tesztelt Stumpjumper esetében, olvasd el az oldal alján:). RockShox Reba RLT teló: tág határok közt állítható, finom levegős mozgás, mint a többi RS, bla-bla-bla. Viszont 29-es létére nagyon merev, köszönhető a 20-as átütötengelynek és a kúpos nyaknak. Utólagos tuningként ki lehet húzni 140-re, de psszt!
Menettulajdoságok: Elsőre nem sok minden tűnt fel, ez is gurul fel-le. Szkeptikus voltam a 29-es bicajokkal szemben, a merev modell nem is győzött meg. Ez azonban más volt. Fölfelé egyszerű emelkedőkön semmi különös, pörgetek-gurul. Technikás, 26-tal számomra épphogy teljesíthető köves-gyökeres talajon könnyedebben átgurul, mintha nem lenne olyan meredek a nyom, kisebb gördülési ellenállás, kevesebb erő kell, ez szimpatikus. Lefelé aztán elengedni! Könnyen begyorsul és jól fékezhető a megfelelő tárcsaméretnek köszönhetően. Minél gyorsabb annál stabilabb. Kedvencem a köves-gyökeres gyors lejtő, itt nincs párja, bőven elégnek tűnt a 130 mm. Letörésen, ugratón érezhetően biztos, a nagy kerék perdülete stabilizálja a bicót. Ugratókra felhajtás, peremeken lehuppanás lágyabb és kellemesebb érzés, mint a saját 150-et mozgó 26-os Giant Reign-em. Folyamatos fák közti csiki-csuki is jó, és meglepően jól teljesít döntött kanyarokban is. Könnyedén kijön keréknyomokból és még a kidőlt fákon átkelés is élvezet vele. Egy igazi gyors terepjáró. Egyedül a gyors tempónál hirtelen irányváltások, és a nagy fék-irányváltás-kigyorsítás rosszabb, mint 26-nál. Egyébként minden körülmények között jobbnak találtam saját Giantomnál, pedig eddig ez volt az etalon (még most is ez he-he). A saras teszt sajnos kimaradt, pedig kíváncsi lennék, hogy a nagy kerületű kerék hány kilóval több sarat képes felszedni, és hova teszi azt a minimális sárférőhelynek köszönhetően. Lemértem a geometriai különbségeket, a tengelytáv 4 cm-mel nagyobb, ami jó oka a stabilitásnak, de a kormány-nyereg táv majdnem azonos, és a kormánymagasság a földhöz képest is. Viszont a középrész magassága 2 cm-mel(!) alacsonyabb a 26-os Reignnél. Így egy nagyon alacsony súlypontú, hosszú tengelytávú, jól tekerhető DH bicajt kapunk, tekerésnél azért nem árt figyelni a hajtókar gyakoribb találkozására az akadályokkal.
Engem ez a tesztbicaj meggyőzött, az első gép amire elcserélném a sajátomat (másét is). A végére egy érdekesség: nem tudtam vele kiállva hajtani, a középrész-nyereg-kormány táv összefüggései miatt nem tudtam teljesen kinyújtott karral kiállva sprintelni. Nem baj, ha enyém lenne nem is akarnék sprintelgetni!
Meggyőztem magam, hogy jó lesz erre a bicajra cserélnem a 26-os Reign-t. Sikerült egy M-es 29-es Stumpjumpert szereznem, át is építettem magamnak, megmaradtam az én fékeimnél, kormányomnál és nyeregcsövemnél. Méretek belőve és irány a kedvenc pályák, hogy még gyorsabb legyek! Fölfelé egyértelmű az előnye a technikás nyomon, szinte ügyeskedés nélkül megy mindenhol. Jön a lejtő. Hááát, fékeztem már rövidebbeket is. Ami a 26-on sosem fogyott el (180-160 tárcsával), itt bőven kevés volt, pedig bekopott a rendszer. Ide kötelező a 203-185 felállás, ami plussz súly, de erőlteti a Rebát és a vázat is. Indulás a Kecskor-gerincre. Felső rész stabil, alsó részen, ahol 50-60 között lehet egyik kanyarból a másikba esni előjöttek a stabilitási gondok: Kell mindenképp a 2.35-ös gumi, erősebb magasprofilú felni, és a teló is lehetne izmosabb. Ez megint plussz súly és pont a keréken, amit fékezni kell.
Sajnos mégsem váltottam 29-re, mert nem tudtam volna ugyanazt a komprumisszum mentes gépet megépíteni belőle, mint a mostani 26-os bicajom, de hangsúlyozom, hogy csak azzal összevetve! Egyébként nagy élmény vele bicajozni, de vannak határai! Addig is maradok a 26-nál, bár 2012-ben lesz egy bicaj ami beindította a fantázám, ez pedig a 2012 KONA Satori...
Mindenesetre aki 29-re vált készüljön a nagyobb alkatrész amortizációra: gyorsabb fékpofa és tárcsa kopás, hamarabb elhasználódó agyak ( a Shimano-nak van direkt 29-re gyártott hátsó agya FH-M529 és FH-M629 néven de kőnehéz (már megint!)) a nagy nyomaték miatt, és lánc+fogaskeréksor kopás, mert nem semmi erőkarja van hátul egy 36-os fogaskeréknek, amit elől egy 22 vagy 24-es tányérral hajtunk és nem is érezzük, hogyan eszi az anyagot hátul a lánc. De hát fogyasztói társadalom van, vagy nem?
Harmadik tesztbicajom egy 2011-es Merida One-Forty HFS 3000 disc, all-mountain kerékpár 19" méretben, 140-140 mm rugóúttal. Ez a bicó meg is vásárolható 719000 helyett 490000-ért!
A különlegesebb részletek:
30 fokozat. Minek ennyi? Gondoltam először. Még keskenyebb lánc és lánckerék, állandó váltogatás, sok ki nem használt fokozat, nagyobb súly, kinek kell ez? Hát a tesztútvonalon (Felsőtárkány-Lambot ház-Toldi kunyhó-Kecskor-F.tárkány DH pálya) éppen hogy kevesebbet váltottam, elől a kistányért nem is használtam, és gyorsan határozottan működött. Csak szárazon használtam és el tudom képzelni, hogy egy ilyen 11-36 kazettával lehet létjogosultsága a kéttányéros első rendszereknek (pl: SRAM 39-26). Az élettartamról pedig nyilatkozik aki megveszi:)
FOX Talas 110-140 RLC FIT kúpos nyakú teló, 15 mm átütőtengellyel: tökéletes. Teló ennél többet nem tudhat, a 20-as tengely, min.150 mm út és nagyobb becsúszó csak az én mániám, mert szeretek túlbiztosítva bicajozni, de kénytelen vagyok cipelni is. Egy ilyen mindenre való bicajba nincs jobb választás.
FSA SLK karbon hajtómű: Nagyon szép és merev, de tényleg. Na de, hogy háromszor annyiba kerül, mint az XT? Ezen a bicajon nem a hajtóművön spóroltak, az biztos.
KS i950 nyergcső: Kormányról vezérelt, 125 mm út, minimális kottyanás oldalra, és lehet emelgetni a bicajt letolt állapotban is. A Joplinhoz képest könnyebb aktiválás de nehezebb megindulás, érzésre elég biztatónak tűnik, de ez is 50000 körüli áron van, úgyhogy ilyet mindenkinek!
Menet közben:
Természetesen könnyű és merev, megfelelően a kategóriájának. Fölfelé szárnyal, bevetve minden technika: teló leültetve, FOX RP23 3-as állásban, majd megvárom a többieket a hegytetőn. Kis síkon tekerés, szinte csak a hátsó váltót használva, majd telót kihúzni, nyerget letolni, propedal kikapcs (mennyi teendő!!!) és dh! Szokatlan ez a geometria: 19-es létére 1 cm-mel rövidebb a tengelytáv és a nyereg-kormány táv, mint a saját 17,5-es bicajom, és a szögek is meredekebbek, a Specialized Stumpjumper FSR-hez képest is nagy a különbség. Első két kanyart a bozótban végzem, szokni kell még. A 660-as kormány is kicsi egy ilyen bicajhoz, nekem 690-es van. A Nobby Nic gumik nagyon jók, Elixirek szintén, DT felnik is.
Én erre a bicajra mondom, hogy tényleg 50-50% felfelé és lefelé!
Összességében még a 719-es ár is elfogadható, annak fényében, hogy a leggyengébb alkatrész az 520-as pedál (természetesen fehér, ördög a részletekben sem!), még a kerékagyak is XT-k, ami elég ritka+karbon hajtómű és állítós nyeregcső. Ezen a bicón minden úgy működik ahogy leírják a reklámokban: minden első pöccre és mindennek érezni a hatását, ennél rosszabb bicaja ne legyen senkinek (Á mégse, akkor mit szerelnék meg mit adnék el a boltban?).
Kedvenc részletem a kúpos fejcső, amit szemből nézve a Merida logóval a szovjet űrprogram hőskorát idézi!
Második tesztre egy 29-es Specialized Rockhopper Comp 29 került hozzám. Alkatrészekre nem térnék ki, az úgyis szinte egyformán jól működik minden új bicajon. Jöjjenek csak a különlegességei a mostanában divatos új trendnek:
Általánosságban:
A bicaj arányos, nem annyira feltünő az óriáskerék. Ráülve azonban furcsa, hogy milyen közel van az első kerék az arcunkhoz (lehet, hogy nagy arcom van?). Elindulva az első dolog ami feltünt, hogy milyen keveset kattan a racsni ugyanolyan tempónál. Ez a 26-osomhoz képest 17 cm-mel nagyobb kerékkerületből adódik, ugyanolyan tempónál kevesebbet fordul a kerék. Gyorsítok, hoppá, ez a kerék arra megy amerre ő akar, hát ezért van benne 690-es egyenes kormány, hogy vissza bírjuk fogni. Akkor lassítok, megint hoppá, a 160-as tárcsa ide nevetségesen kicsi. Jó, akkor menjünk terepre: Eged-Várkút-Vasbánya-Tárkány DH(Sport büfé+sör)-Mellér völgy-Berva-Eger útvonalon (49.8 km), 60,8 km/h max.seb.
Fölfelé:
Lassú, technikás mászással kezdek, hát ide kell a 34-es hátsó fogaskerék. Érdekes, hogy nem pattog és pörög ki a kerék az apró köves, gyökeres emelkedőn köszönhetően a nagy átmérőnek, viszont jelentős erő kell ilyen tömeget mozgatni hosszú perceken át. Összességében könnyen fölment, nem volt nagyon feltünő a hátsó rugózás hiánya. Az elejét sem emelgeti, hiszen még egykerekezni is alig lehet vele, ez szinte kizárja a fölfelé kiemelem az akadály előtt, majd átemelem a hátát technikát, ez vagy átmegy az akadályon lánctalp módjára, vagy hagyjuk az ennyire technikás terepet.
Síkon:
Milyent síkon vagy enyhe lefelén megyünk, mintha tolnák előre, nagyon lendületes, szerintem gyorsabb, mint a 26-os. Hosszú lankákon kimondottan élvezetes hallgatni a lassú racsnizást. Nyugis érzés.
Lefelé:
Hamar begyorsul, ez is tud 60-nal menni a vízmosásban a Kövesdi kilátótól, jobb kanyar előtt fék, de teljes erőből, a hátsó meg se csúszik, az elsőnek semmi hatása! Két-három nyomváltás muszájból, bele az avarba és épphogy sikerül a kanyar. Hát ekkora kerékhez nekem kéne a 203-180 felállás. Oké, kis ijedtség után gyerünk a gyökeresre. Tempó megint 50, jön a gyökeres rész, azta sze....it neki, pattog mindenfele, fékezni nem tudok, pedig tépem az Avidot, már visít a hátsó...Végre lejutottam, comb meghúzódva, kezem-karom fáj. A tempót engedi a kerék, de elöl a 80mm és a fékerő nagyon hamar elfogy. Hosszabb pihenő (hálát adok a sorsnak, hogy lehetőségem van 150mm-es össztelóssal közlekedni), irány a DH pálya. Mivel jobban a két kerék között van a súlypont, kimondottan jó meredek hegyoldalon lavírozni lefelé, és a kerék sem akad el oly könnyen. Ugratás vegyes: mivel CC a geometria nem az igazi, a nagy kerék viszont stabil, csökken a rontott ugrások száma.
Összegezve:
Lehet létjogosultsága nem extrém terepen, hosszú távokon, kezdő vagy urasan bicajozó embereknél. Komoly terepre szerintem csak a csúcsminőségű, nagyon könnyű kerekű, nagyobb féktárcsás verziók lehetnek jók, ahol meg van oldva a jó áttételezés. Ez a bicaj hagyományos áttétellel volt szerelve, ahol a tripla hajtóműnél úgy oldották meg, hogy ne érjen bele az első váltó a gumiba kis lánckeréken, hogy 1 cm-el hosszabb monoblokkot tettek bele. Így egy csomó jó fokozat nagyon keresztbe futott. Nem csodálnám, ha jövő 29-ese valami 33-20 első és 10-30 hátsó áttételt kapna,kis méretű első váltóval. Számomra a legfontosabb a nagyon könnyű de erős kerék lenne ami ugye sok pénz. Ezen a bicón egyébként DT485 felni van, amin fel van tüntetve a tényleges súlya is, ami 505 gramm.
Számomra a tubeless kerekű (1,6 bar), 150-et mozgó össztelós élvezetesebb bicózást (lefelé hatványozottan!) nyújt, mint a 29-es merev amiből egy csúcskategóriás nagyon drága, a középkategóriás sem olcsó (árban szinte egy 26-os össztelós). Kipróbálnék viszont egy 140-150-es össztelós 29-est, de egyelőre maradok 26. Egy sör után a 29-es is alig akar gurulni!
Elsőként egy Specialized Stumpjumper Elite FSR 2010 kerékpárteszt következik. A bicajról kép a galériában, videó pedig: www.pinkbike.com/video/195971/
Általánosságban:
Küllemre természetesen gyönyörű, mint szinte minden felső kategóriás bicaj mostanság. A váltásról és fékezésről negatív kritika nem mondható, az SLX 3*9-es rendszer határozott, pontos (míg tiszta és új és sokat segít neki a Jagwire bowdenszett). Avid Elixir R 185/160 fékek is tökéletesek. Kormány, stüszni, markolat, nyeregcső, nyereg saját márka, jó minőség. Most következik a legfontosabb, menet közbeni tapasztalatok!
Menet közben ez tetszett:
Súlya miatt igen könnyen halad felfelé, ebben nagy segítség a hátsó rugózás. Igazából egy Fox Float RPL tag van benne, saját igények szerint átalakítva és Triad névre nevezve. Tényleg nagy különbség van a teljesen nyitott és a pro-pedal állás között, más tagokon ezt nem érezni ennyire jól. Még pro-pedal állásban is kimozgott minden akadályt fölfelé, és ha bekapcsolva maradt elég aktív volt a lankás lefeléken is. Teljesen zárt állásban pedig betonmerev az egész váz-villa páros, így könnyű kijutni aszfalton a terepig. A Fox Talas RL teló spirálrugós finomsággal mozog, méltó párja a hátsó résznek. Lejtőre érve pro-pedal kikapcs és száguldás! A váz merev, jól lehet ide-oda tenni, nyomot váltani, rég éreztem ilyen minden kis göröngyöt elnyelő rugózást, főleg egy 140 mm-t mozgó géptől. Néha kis fék, szigorúan csak egy ujjal, nő a tempó, még nő a tempó, de egyszer csak...
Menet közben ez nem tetszett:
Hát, a könnyű súlynak ára van, ez pedig a merevség. A vázzal semmi gond, kimondottan merev konstrukció még az eggyel nagyobb kategóriás saját bicajaimmal is felveszi a versenyt ebben a tekintetben. Mivel hozzászoktam a 20-as átütőtengelyhez és a 35-ös becsúszókhoz, feltünő volt az első Fox Talas RL 140 teló gyorszáras rugalmassága (hiába a 10 mm-es DT gyorszár). Ám nem csak ez felelős a bizonytalan érzésért nagy sebességnél és ugratókon. Kicsit magas a kormánypozíció, bár tudom, hogy nem érdemes a végletekig süllyeszteni, de a hosszú fejcső miatt nem is lehet nagyon letenni a kormányt, hiába a Campagnolo típusú integrált fejcsapágy (amire ügyeljünk, mert ha beázik és nem tisztítjuk ki utána a fejcső belsejét, a közvetlen csapágy felfekvő felület károsodhat és recseg-ropog-kotyog idővel). A kellemetlen rugalmasság másik összetevője a kerekek. Semmi probléma a 420 grammos DT felnikkel, de az elöl 28 db 1,8 mm-es aluanyás küllők rendesen rontanak a stabilitáson, ezen kívül fölfelé kiállva tekerésnél még ropognak is, hiába a kellő feszesség. És ezt gyötri a brutál erős 185-ös Elixir fék, hmm...dehát mindent a súlyért (ez Speckó betegség).
Ha RLC felirat lenne a telón: ide kell a kompresszió állítás, mert hosszú lefeléken és fékezésekkor bizony fogy a rugóút elöl. A hátsó gumi valami oknál fogva 2.0-ás The Captain, ami az első Specialized gumi, amely nem tetszett, de szerencsére gyárilag nem ezzel szerelik, csak gondolom az előző tesztelők elfarolták a gyári 2.2-es Purgatoryt. Mindenestre ez a gép többet tud, mint amit a külső megenged, ami sárban eltömődik és korcsolyázik, szárazon pedig hirtelen farol meg.
Ezt változtatnám:
Kerekeket eladni grammániás ikszcésnek, normális kerekekre belső nélküli rendszerrel 2,3-as külsőt. Karbon XTR hátsóváltó helyett XT Shadow közepes (GS) kanállal, árkülönbözetből lehetne egy 15 mm átütös FOX Talas RLC teló vagy 20 mm átütős RockShox Revelation. Innentől tökéletes a gép.
Kinek való:
Mindenkinek aki meg tudja venni:) Aki szeret komoly terepen bicózni, de nem szeretné a határait feszegetni. Hosszú tekerésekre, jó élményekhez. Aki szereti évezni a magas technikai szinvonalat. Én is elfogadnám, de csak a másik mellé.
Hírek
- 2018-tól új helyen!2018-05-10 05:44:19
A bolt új címe: Eger, Sas út 25., a gumiszervizzel szemben.
- Facebook a friss!2014-05-01 21:54:46
Új infók iránt érdemesebb a www.facebook.com/bikeworkshop oldalt felkeresni, és bejelölni kedveltnek. A friss hírek és beszámolók már inkább ott lesznek.
- 27.5-es uralom a láthatáron!2014-01-06 13:05:54
A három kerékmérettel szerzett tapasztalatok a Technika és teszt menűpont alatt.
- 2013/1 teszt + videó!2013-02-25 13:22:21
29-es karbon össztelós teszt a technika rovatban, videóval:
www.pinkbike.com/video/300522/
- Még két videó!2012-11-29 13:12:48
- Mátra2012-09-04 22:17:34
Mátra maraton kicsit másképp a Technika,Teszt,Túra rovatban.
- Mennyi a bicaj súlya?2012-07-09 10:40:49
Sokan kíváncsiak a bicajuk tömegére, mostantól 10 gramm pontossággal bárki megtudhatja, itt a boltban, ingyenesen.
- Szilvás 117 km.2012-04-04 19:00:30
A Technika, Teszt, Túra rovatban: így sikerült a hosszú táv egy Giant Reign nyergében.
- Kedvcsináló2011-03-01 17:25:04
Itt egy általam készített videó, ami meghozza a kedved a bicajozáshoz: www.pinkbike.com/video/166455/
Szavazás